Maladype – Én a szabadságot választottam

Képtalálat a következőre: „viktor kravcsenko én a szabadságot választottam”

Viktor Kravcsenko könyvét nem véletlenül emlegetik együtt Arthur Koestler Sötétség délben című, 1941-es regényével: EZEK A MŰVEK ELSŐKÉNT IGYEKEZTEK RÁDÖBBENTENI A VILÁGOT A SZOVJET RENDSZER VALÓDI LÉNYEGÉRE, Kravcsenko pedig elsőként – Szolzsenyicin Gulág-jánál jóval előbb – adott hírt első kézből a szovjet lágerek világáról, a totális terror működésének nyers valóságáról. A könyvnek azonban ma nemcsak, sőt nem is elsősorban történeti – politika- és ideológiatörténeti – olvasata a lényeges, nem is a benne foglalt történelmi információk. Üzenete ma egészen más, mint a hidegháború kezdetén, tétje pedig – ha lehet – jóval nagyobb, mint a rendszerek közötti politikai-ideológiai állásfoglalás. Kravcsenko kérdése létkérdés: hogyan őrizhető meg és hogyan teremthető újra a „személyes szabadság emlékezete”, a saját döntésre, a saját élet választására való képesség és felelősség kulturális tapasztalata olyan körülmények között, amikor egy totális rendszer mindezt kiiktatandó, szükségtelen rossznak deklarálja?

~*~

Az előadás maga élvezetes volt, és látni lehetett a színészen is, hogy nem áll távol tőle a darab, azonban hiányzott egy kis plusz belőle. Pontosan az a szikra, amiről egy interjújában mesél (itt elérhetitek). Nem tudom hány oldalas szöveget tanult be, de elképesztő annak az embernek a koponyája! Csak úgy néztük, hogy darálja a mondatokat egymás után.
Mint ahogyan azt a szövegből leszűrtétek, egy második világháborús férfi életét mesélte el, hogyan volt Victor a párt tagja; miként képviselte a saját hazáját, mennyire volt odaadó, és hogy ez hogy fordult át egy totális ellenszenvé. A darab egyfajta “komolyságot” és erős koncentrációt igényel, mert enélkül eltéved az illető. Én sem értettem túl sok mindent, de a lényeget sikeresen lejött, és ez számít.
Ajánlani most nem igen akarom, egyrészt mert nem tudom, mennyire volt jó ötlet hirdetni a színházat – de gondolom csak nem veszik a fejem érte. Másrészt pedig ez egy olyan téma, ami nem sok embert érdekel, vagy pedig túl közel érzi magához például egy családtagja miatt, szóval csak felelősséggel.

Források: 1 ; 2

Reklámok